Fák

Unyi Eszter 1. osztály

Bende Panna Júlia 3. osztály

Uramovszky Eszter 1. osztály

Volper Boglárka 3. osztály

Bristyán Zolta 4.osztály

Ágotai Zsuzsanna 4. osztály

Bodnár Éda 2. osztály

Kiss Kincső 2. osztály

Nemes Balázs 3. osztály

Hamilton Owen Rubinka 1. osztály

Sipos Kata Boglárka 2. osztály

Dékán Dani 1. osztály

Csitári Zsófia 4. osztály

Kováts Laura  2. osztály

Jónás Kincső 1. osztály

Jónás Csenge 2. osztály

A béka mindig béka marad

Milyen szerencsés vagyok – mondta a béka, miközben tükörképét csodálta a víz tükrében -, gyönyörű szép vagyok, jobban úszom és nagyobbat ugrom, mint bárki más. Meg még zöld is vagyok, és a zöld meg éppen a kedvenc színem. Békának lenni a legszebb dolog a világon.
- És én? – kérdezte a kacsa – én, ugye, hófehér vagyok. Engem nem találsz szépnek?!
- Nem – mondta a béka -, mert te még egy icipicit sem vagy zöld.
- Az nem, de viszont tudok repülni. Figyelj csak! – mondta a kacsa, és szárnyra kapva néhány kört írt le a levegőben.
- Fantasztikus! Nagyszerű! – kiáltotta a béka őszinte elragadtatással – Tudod mit, én is repülni akarok!
- Te azt nem tudsz!
Amikor a béka egyedül maradt, hozzáfogott a repülés gyakorlásához.
De még fel sem tudott emelkedni a földről. Rettentően csalódottnak érezte magát:
Én csak egy mihaszna béka vagyok, aki még repülni sem tud.
Hirtelen jó ötlete támadt. Felmászott egy dombocskára, és felérve, amint a kacsa tette, gyors nekifutással készült első repülésére. Karjait kiterjesztve hatalmas ugrással vetette magát a levegőbe – és nagy csobbanással esett a folyóba. De legalább otthon érezte magát a vízbe.
Ahogy kimászott a vízből, meglátta a patkányt.
- Tudhatnád – mondta a patkány -, hogy a békák nem tudnak repülni.
- És te, te tudsz?
- Természetesen nem , mert nincsenek szárnyaim. Én mást tudok, például kiváló építész vagyok.
De ez a békát egyáltalán nem érdekelte.
Inkább a parti sarat túró disznónál érdeklődött, hogy az tud-e úszni?
- Úszni? Isten ments, attól biztosan rosszul lennék. De én tudom a legfinomabb süteményt sütni…!
- Sütni biztosan én is kiválóan tudok – gondolta magában a béka, és sietve hazaindult, hogy bebizonyítsa nagyszerű képességét. Amit csak hírtelenjében talált, egy tepsibe szórta és betolta a forró sütőbe.
- Na ugye, megy ez – mondta elégedetten -, csodálatos lesz az íze,
ha megsült.
De alig telt el pár perc, fojtogató füst töltötte be a konyháját.
- Hát még sütni sem tudok. Én csak egy mihaszna béka vagyok….- és borzasztóan elszomorodott.
Aztán még szeretett volna a béka úgy olvasni, mint a nyúl, és mivel sem olvasni, sem sütni, sem repülni, sem építkezni nem tudott, egyre boldogtalanabbnak érezte magát.
- Ti mind sokkal okosabbak vagytok nálam. Én semmit sem tudok, csak egy unalmas, egyszerű zöld béka vagyok….- panaszkodott a nyúlnak.
- Ugyan, ugyan, te béka. Én sem tudok repülni meg sütni, sőt még úszni sem tudok, mint te… mert én nyúl vagyok. Te meg béka vagy. És ezért szeretünk mindnyájan téged….
Gondolataiba mélyedve lépett a béka a folyóhoz, hogy újra megszemlélje
tükörképét.
- Hát ez vagyok én. Egy zöld béka, csíkos fürdőnadrágban – és egyszerre, maga sem tudta miért, végtelen boldogság fogta el. Örömében hatalmasat ugrott, amekkorát csak a békák tudnak.
Ez már szinte olyan volt, mintha repülne…