Milyen szerencsés vagyok – mondta a béka, miközben tükörképét csodálta a víz tükrében -, gyönyörű szép vagyok, jobban úszom és nagyobbat ugrom, mint bárki más. Meg még zöld is vagyok, és a zöld meg éppen a kedvenc színem. Békának lenni a legszebb dolog a világon.
- És én? – kérdezte a kacsa – én, ugye, hófehér vagyok. Engem nem találsz szépnek?!
- Nem – mondta a béka -, mert te még egy icipicit sem vagy zöld.
- Az nem, de viszont tudok repülni. Figyelj csak! – mondta a kacsa, és szárnyra kapva néhány kört írt le a levegőben.
- Fantasztikus! Nagyszerű! – kiáltotta a béka őszinte elragadtatással – Tudod mit, én is repülni akarok!
- Te azt nem tudsz!
Amikor a béka egyedül maradt, hozzáfogott a repülés gyakorlásához.
De még fel sem tudott emelkedni a földről. Rettentően csalódottnak érezte magát:
Én csak egy mihaszna béka vagyok, aki még repülni sem tud.
Hirtelen jó ötlete támadt. Felmászott egy dombocskára, és felérve, amint a kacsa tette, gyors nekifutással készült első repülésére. Karjait kiterjesztve hatalmas ugrással vetette magát a levegőbe – és nagy csobbanással esett a folyóba. De legalább otthon érezte magát a vízbe.
Ahogy kimászott a vízből, meglátta a patkányt.
- Tudhatnád – mondta a patkány -, hogy a békák nem tudnak repülni.
- És te, te tudsz?
- Természetesen nem , mert nincsenek szárnyaim. Én mást tudok, például kiváló építész vagyok.
De ez a békát egyáltalán nem érdekelte.
Inkább a parti sarat túró disznónál érdeklődött, hogy az tud-e úszni?
- Úszni? Isten ments, attól biztosan rosszul lennék. De én tudom a legfinomabb süteményt sütni…!
- Sütni biztosan én is kiválóan tudok – gondolta magában a béka, és sietve hazaindult, hogy bebizonyítsa nagyszerű képességét. Amit csak hírtelenjében talált, egy tepsibe szórta és betolta a forró sütőbe.
- Na ugye, megy ez – mondta elégedetten -, csodálatos lesz az íze,
ha megsült.
De alig telt el pár perc, fojtogató füst töltötte be a konyháját.
- Hát még sütni sem tudok. Én csak egy mihaszna béka vagyok….- és borzasztóan elszomorodott.
Aztán még szeretett volna a béka úgy olvasni, mint a nyúl, és mivel sem olvasni, sem sütni, sem repülni, sem építkezni nem tudott, egyre boldogtalanabbnak érezte magát.
- Ti mind sokkal okosabbak vagytok nálam. Én semmit sem tudok, csak egy unalmas, egyszerű zöld béka vagyok….- panaszkodott a nyúlnak.
- Ugyan, ugyan, te béka. Én sem tudok repülni meg sütni, sőt még úszni sem tudok, mint te… mert én nyúl vagyok. Te meg béka vagy. És ezért szeretünk mindnyájan téged….
Gondolataiba mélyedve lépett a béka a folyóhoz, hogy újra megszemlélje
tükörképét.
- Hát ez vagyok én. Egy zöld béka, csíkos fürdőnadrágban – és egyszerre, maga sem tudta miért, végtelen boldogság fogta el. Örömében hatalmasat ugrott, amekkorát csak a békák tudnak.
Ez már szinte olyan volt, mintha repülne…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése