Szent György és a sárkány története

Élt egy tóban, Líbia Silena nevű városának kapui előtt egy rettenetes sárkány. Ha éhes volt, egészen a városfalig hatolt, és mérgező leheletével úgy megrontotta a levegőt, hogy sokan belehaltak. A lakók úgy döntöttek, hogy minden nap két bárányt tesznek a tó mellé, hogy e csapást megszűntessék. Amikor alig volt már bárány a környéken, azon tanakodtak, hogyan lakassák jól a szörnyeteget. Végül megegyeztek abban, hogy minden nap egy bárányt és egy embert áldoznak föl. Sorsot húzva döntik majd el, hogy férfi vagy nő, szegény vagy gazdag legyen-e az áldozat. Egyik nap a király lányára került a sor. A király keservében kegyelemért esedezett a népéhez. Aranyat, ezüstöt, fele királyságát ígérte, ha megkímélik lányát. Erre mérgesen így szólt a nép a királyhoz: „Oly sok gyermekeinket veszítettük el, te pedig megtartanád lányodat?” Még azzal is fenyegetőztek, hogy megostromolják a várat, és erőszakkal viszik el a királylányt. Amikor a király észrevette, hogy népe komolyan beszél, nyolc nap haladékot kért, hogy lányától búcsút vehessen. Ez a kívánsága teljesülhetett.
A nyolcadik nap reggelén összegyűltek a városlakók, és a lány átadását követelték. A királylány sírva elköszönt szüleitől, és királyi öltözetben, egyedül ment el a tóhoz. Ott leült egy kőre, sírva, keseregve várta a sárkány érkezését. Éppen arra lovagolt Szent György, és meghallotta a kesergést, leszállt a lóról, odament a lányhoz és megkérdezte, miért búslakodik. A lány így felelt: „Nemes lovag, menekülj erről az átkozott helyről, különben velem halsz, mert mindjárt jön a sárkány, hogy megegyen!” Azonban György így válaszolt: „Bízzál bennem, és én Isten nevében megsegítelek.”
Miközben még egymással beszélgettek, sziszegve előkúszott a sárkány a vízből. György ekkor fölpattant a lovára, keresztet vetett, és bátran vágtatott a szörnyeteg felé. Lándzsájával úgy megsebesítette a sárkányt, hogy az földre hullott. A királylányhoz pedig így szólt: „Vesd le övedet és kösd az állat nyakára. Szelíd kutya módjára fog követni téged.” Amikor a város lakói meglátták a szüzet és a sárkányt, rémületükben felkiáltottak és menekülni akartak. Azonban György ezt mondta: „Ne féljetek, mert Jézus Krisztus küldött engem hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket a sárkánytól. Ezért higgyetek Istenben és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm a szörnyeteget.” Erre megkeresztelkedett a király, a lánya és az egész népe. Négy pár ökör kellett a sárkány tetemének elvontatásához. A király pedig arannyal és ezüsttel halmozta el Györgyöt, aki azonban mindent szétosztott a szegények között. Még egy ideig a városban maradt, prédikált, megkeresztelte az embereket és jótetteket hajtott végre. Végül a lakók minden kérésének ellenére tovább akart lovagolni. De előtte még átölelte királyt, sok jó tanáccsal látta el, és továbbállt, hogy segíthessen a szegényeken, az elnyomottakon, és hogy hirdesse a kereszténységet.